Pengetve, ütve megszólaltatott húros hangszerek
- Citera, citora, tambura, asztalitambura
- Pengetéssel megszólaltatott húros hangszer. Leggyakrabban négy, néha több dallamhúrja egy bundozott fogólap fölött fut, emellett tíz vagy ennél több kísérő húrja is van, pengetővel szólaltatják meg. Legfontosabb alaptípusai a vályúcitera, a kisfejes citera (ennek egyik változata a belsőfejes citera) és a hasas citera, ritkább változata a galambdúcos citera.
- Cimbalom
- Trapéz alakú, dobozszerű testű, két verővel ütve megszólaltatott húros hangszer, a citerafélék családjába tartozik. Régi, népi változata az ölbe vagy asztalra helyezett kiscimbalom, ennek továbbfejlesztett változata a Schunda Vencel József által kifejlesztett nagyobb, hangtompító pedállal ellátott, lábakon álló pedálcimbalom. Elsősorban cigányzenekarok fontos tagja, de népi hangszerként is ismert.
- Tambura, prímtambura, tökcitura
- A hosszúnyakú lantok családjába tartozó, kis testű pengetős hangszer. Eredetileg a délszlávoktól átvett hangszer volt, budapesti hangszerkészítők által nyerte el négyhúros formáját a századforduló környékén, ezt még a 60-as években is használták magyarországon, de ma már az 5 húros változat az elterjedt. A prímtamburánál a test, a nyak és a fej egy darab fából van kifaragva, fogólapjának bundozása lehet diatonikus, duplakótás vagy kromatikus. A 19. században hangszercsaláddá bővült: „kontra”, „brács” és „basszprím” változataival együtt alkotja a tamburazenekart.
- Koboz
- A lantok családjába tartozó, gömbölyű hasú, fél körtére emlékeztető testű és rövid nyakú pengetős hangszer. Négy pár húrja van, ezeket lúdtollal pengetik, fogólapján nincsenek bundok. Dallamjátékra is használják, de jellemzőbb a ritmikus akkordjáték kísérő hangszerként. A moldvai csángóknál maradt fenn, de Munténiában és néhány dél-erdélyi faluban romániai cigánybandák is használják.
- Tekerő, nyenyere
- Teste leginkább a csellóhoz hasonlít, a vonósokhoz hasonlóan dörzsöléssel megszólaltatott hangszer. Dallamhúrját és kísérőhúrjait egy begyantázott fakorong forgatásával hozzák rezgésbe, ezalatt billentyűk segítségével lehet a dallamhúr hosszúságát megváltoztatni, így dallamot játszani. Hangja a dudához hasonló, de a hajtókar megfelelő forgatásával ritmikus recsegtetést is lehet a dallam és a kísérőhang mellé produkálni.
- Ütőgardon, gardon, gardony
- Általában egy törzsből kivájt fateknőből készítik. Elöl is lefedik, hangrésekkel látják el, húrokat szerelnek rá. Formája a gordonkára hasonlít. Játékhoz egy rúddal verik a húrokat, míg a másik kéz az egyik húrt csattogtatja a fogólaphoz. Ez az ütés-csattanás képezi a ritmuskíséretet a gyimesi, csíki zenében.
Vonós hangszerek
- Kóróhegedű
- Teste 40–50 cm-es, vastag napraforgószár, vonója meghajlított vessző, két húrja, a vonó „szőre” a kóró lehántott háncsából készül. Főként cigányzenész gyerekek játékszere.
- Hegedű, muzsika, mozsika, cinige
- Legtöbbször a klasszikus zenéből átvett gyári hangszer, ritkán előfordul házilag készített változata. A gyimesi hegedűkön egy ötödik zengőhúrt helyeznek a fogólap és a piskóta alá, a hídon átbújtatva. Ezen nem játszanak, csak a hangzást erősíti, leggyakrabban A-ra hangolják.
- Tölcsérhegedű, tölcséres hegedű, trombita hegedű
- a hegedű rezgőtestét egy gramofonmembrán helyettesíti, amely egy trombitatölcséren keresztül erősíti fel a húrok rezgését.
- Brácsa
- A klasszikus 4 húros brácsa magyar népi változata, amelyen lapos hídat és három húrt alkalmaznak, amelyen egyszerre lehet megszólaltatni a hármashangzatokat. Ismert a 4 húros lapos hidas változat is, ilyenkor négy húr szól egyszerre, bársonyosan telt hangzást adva a kíséretnek. A dunántúlon használják a hagyományos 4 húros domború húrlábas hangszereket is. A klasszikus vonó mellett rövidebb, merevebb népi vonóval is játszanak rajta, leggyakoribb a dűvő és az esztám kíséret.
- Bőgő, gordon, gardon
- A kisbőgő és nagybőgő a méreteiben különbözik, régen előszeretettel használták a kisebb hangszert, mára a normál méret vált általánossá. Bár a klasszikus zenében használt 4 húros változat is megtalálható, gyakoribb a 3 húros bőgő, illetve előfordul hogy kettő vagy csak egy húron játszanak. A húrokat hagyományosan juhbélből sodorják, ezeket pengetni és ütögetni is szokták a vonózás mellett, általában a zömökebb, marokra fogott, vastagabb fájú népi vonóval, de használják a finomabb klasszikus vonót is. A pengetésnek különleges fajtája a csattogtatás, amikor négy ujjal kifeszítik a húrt, amely elengedve visszapattan és rácsattan a fogólapra. A tenyérrel néha rá is csapnak a húrokra, így a tenyércsapkodással, pengetéssel és csattogtatással különleges és rendkívül ritmusos hangokat hoznak létre. Vonóval is szokták a húrokat ütögetni, szintén ritmizálási céllal. A vonó markolatának bütykös végével is lehet pengetni. A vastaghúrt néha Á-ról fölhúzzák C-re, ilyenkor a húr feszesebb, hangosabb és könnyebb „röfögtetni”. A röfögtetésnél a rövid, marokra fogott vonót olyan erővel nyomják a húrra, hogy a rezgő húr hozzácsapódik a fogólaphoz, ami a disznók röfögéséhez, horkantásaihoz hasonlít.
